A pozitron-ember

Miért érdemes?

Andrew háztartási robotként kerül egy család életébe, de alkotóképessége olyan kérdéseket indít el, amelyek túlérnek eredeti feladatain. A regény az ő hosszú útját követi: azt, hogyan lehet a szolgálatra rendelt lényből saját vágyakkal és igényekkel fellépő személy. A technikai ötlet így könnyen átélhető emberi helyzethez vezet, az elismerés iránti vágyhoz. A történet nagy időtávot fog át, közben Andrew marad a figyelem középpontjában. Körülötte nemzedékek váltják egymást, kapcsolatai átalakulnak, és az idő múlása más jelentést kap számára, mint a környezetének. Olvasás közben ez a különbség csendes szomorúságot adhat az eseményeknek: a tartós törekvések mellé rövid emberi életek társulnak. A konfliktusok jelentős része beszélgetésekben, érvelésben és az elfogadás határainak próbálgatásában bontakozik ki. A próza világos, a gondolati kérdések könnyen követhetők, de a magyarázatok néha megállítják a cselekményt. Érdekes lehet figyelned, milyen különbség van aközött, amire Andrew képes, amit magáról gondol, és amit a többiek hajlandók elismerni belőle. A könyv az emberi mivoltot személyes történeten keresztül teszi vitathatóvá. Az alkotás, az önállóság és a testi létezés kérdései egymás mellé kerülnek, és saját válaszaidat is megmozgathatják. Akkor kapcsolódhatsz Andrew útjához, ha a tudományos fantasztikumtól érzelmi közelséget is vársz, és szívesen időzöl egyetlen alak mellett, akinek lassú változása egész társadalmi szokásokat világít meg.